(Részletek egy készülő kötetből)

 

„elsorolja

testének

kimeríthetetlen gazdagságát

 

a máj kopár hegyeit

az étkek fehér szurdokait

a tüdők zúgó ereit

az izmok édes halmait

az epe és vér tavait s hullámzásait

a csontok hideg szelét

az emlékezet sója felett”

(Zbigniew Herbert – Weöres Sándor:

Apollo és Marsyas)

 

Bevezetés: 1,1-3

1 1 Ezek annak a könyvnek az igéi, melyeket

László, Lőrinc fia – ő Dénesnek volt a fia,

ő meg Dánielnek volt a fia, ő meg Ferencnek

volt a fia, ő meg Mihálynak volt a fia – sugal-

mazott 2 a halála utáni esztendőben fiának,

II. Lászlónak itt, Székelyföldön, az Olt vize

mellett, 3 Mindszent havának hetedik napján,

abban az időben, amikor még javában dúlt

az orosz–ukrán háború.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

„Orditóriumˮ: 58,1-10

58 1 Ó, igen, a föld dicsérete… Tudtad, fiam,

hogy minden lélegzetvételünk egy-egy himnusz

a földhöz? 2 Mit nem adnék itt, a mennyben

egy krákogásért,

vagy egy fuldokló köhögésért,

egyáltalán: a szétcigarettázott hangért,

az ordításról nem is beszélve!

3 Addig örülj hát, amíg hangosan szuszogva

himnuszt zengedezhetsz a földhöz, bár szegény

föld imitt-amott tényleg javításra szorul –

4 emlékszel még, ugye, arra a kivert a kutyára,

amikor Kövesföldben megkésve ugaroltunk?!

            5 Bőven Halottak napja után jártunk,

lehullott már az első porka hó,

6 úgy gőzölgött a lovak háta,

mint egy science fictionben,

7 a kezünk szó szerint

az eke szarvához fagyott,

8 mellettünk meg végig ott vonyított

az a csontsovány kivert kutya –

9 talán ezért nevezte egyik vicces költő kollégád

„orditóriumnakˮ a kínok helyét, igazán remek

szólelemény, még akkor is, ha nem kifejezetten a

föld-purgatóriumról jutott eszébe… 10 Lényeg a

lényeg: anno, Kövesföldben az a kutya szörnyen

hálás volt a kenyérkaréjért-szalonnabőrért, mi is

javítottunk tehát a teremtésen.

 

„Mennyecskeˮ: 59,1-7

59 1 S az ilyen aprócska javításoktól lett a föld a

legjobb hely szerte a világmindenségben. 2 Még

Madách kollégád is „mennyecskénekˮ ócsárolja

jelenlegi tartózkodási helyünket, 3 pedig ő aztán

eléggé ki volt ábrándulva az ember történetéből…

4 Na jó, a „mennyecskeˮ eleinte a „menyecskeˮ

hívószóra volt rím, rossz nyelvek szerint felszar-

vazta volt a felesége,

5 „…menyecskeˮ,

            „…mennyecskeˮ –

szerintem kínosan szar rím, de ilyenek vagytok

ti, költők: nem szívesen húztok egy versből,

6 Madách is egyfolytában „mennyecskézikˮ (s pont

a mennyben!), amit én úgy értelmezek, hogy

– emberi tragédiák ide vagy oda – előbb-utóbb

egy platformra fogunk kerülni: 7 hogy ti. tényleg

a föld a legjobb hely szerte a világmindenségben!

 

„Spanyolországból menjen…ˮ: 60,1-2

60 1 Ezért győzködlek, fiacskám, sokadszorra is,

hogy

            ne akard,

            ne kívánd,

            ne siesd el,

            ne kapkodd el

az idejövetelt! 2 Vagy egy nem-píszí mondást

idézve: „Spanyolországból menjen érted a halálˮ

(mert akkor soká fog hozzád érni)…

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –